Fáklyákként szolgáltak – Lankadatlanul a görögkatolikusokról
A soron következő Lankadatlanulon, azaz Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség első idei nyitott bibliaóráján, a böjti időszak küszöbén, a Görögkatolikus Egyházzal ismerkedhettek meg tüzetesebben mindazok, akik elérkeztek az eseményre.
Csütörtökön 18 órától a szigetlankai református templomban Rácz Ervin szigetlankai református lelkipásztor meghívására, ifj. Pallai Béla nagypeleskei görög katolikus parókus ismertette meg egyháza jellegzetességeit, beszélve kicsit részletesebben a 2019-ben, Romániában boldoggá avatott vértanú püspökökről. Varga Tamás-Sándor gyakornok lelkipásztor igei köszöntése után hangzott az előadás a mártírokról, akik fáklyákként szolgáltak.
A második világháború után Romániában is berendezkedő kommunista hatalom valláspolitikájában az első pillanattól kezdve követni kívánta a szovjet példát. Ennek egyik legfontosabb eleme a görögkatolikus egyház felszámolása volt. – mondta Pallai. Az egyházakat totális ellenőrzés alatt tartó kommunista vezetés nem tűrhette, hogy olyan vallási közösségek is működjenek az országban, melyek vezetői az ellenséges nyugaton éltek. Mivel a görögkatolikus egyház egyik legfontosabb jellemzője a római pápához való kötődés, ennek felszámolása az elsődleges valláspolitikai célok közé került. A felszámolás módja az unió fölmondása és a görögkatolikus közösségek erőszakos egyesítése az ortodox egyházzal egy erővel és megfélemlítéssel megrendezett “zsinaton”. Példaként az ukrán görögkatolikus egyház 1946-ban levezényelt erőszakos felszámolása szolgált. Nem sokkal később Romániában is hasonló kegyetlenséggel vitték keresztül a görögkatolikus egyház megsemmisítését. Ebben az alattomos küzdelemben a kommunista hatalom elsődleges célpontjai a püspökök voltak. 1948. október 29-ére virradóra hét görögkatolikus főpásztort tartóztattak le törvénytelenül. A letartóztatás, majd pedig a szűnni nem akaró kihallgatások és kínzások arra irányultak, hogy a megtört püspökök tagadják meg katolikus hitüket és csatlakozzanak “önként” az ortodox egyházhoz.
A kommunista hatalomnak mindenképpen szüksége lett volna legalább egy püspökre, akit felhasználhattak volna a görögkatolikus egyház felszámolásához megalkotott színjátékhoz. Azonban a kínzások és a fenyegetések mellett hiába ígértek a püspököknek vezető szerepet az ortodox egyházban, jó pásztorként mindannyian kitartottak a Rómához való hűségben. Vállalták a kínzásokat és – ha kellett – elfogadták a halált. Példájukkal nemcsak a korabeli görögkatolikus egyház híveit erősítették meg, hanem napjainkban is útmutatóként és világító fáklyákként szolgálnak: Vasile Aftenie (1899 – 1950), Valeriu Traian Frentiu (1875 – 1952), Ioan Suciu (1907 – 1953), Tit Liviu Chinezu (1904–1955), Ioan Bălan (1880–1959), Alexandru Rusu (1884–1963), Iuliu Hossu (1885–1970). Az előadó beszélt még egyháza sajátosságairól és a jelenlegi helyzetéről. Fontos volt hallani mindezeket a református híveknek, mivel sokan vegyescsaládban éppen görögkatolikusokkal élnek.
Az előadást követően Kupán Erzsébet szavalata lelkesített: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában…” Közben pedig a Lanka Duó énekei által is feltöltötte Isten a jelenlevőket: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, Sem démonok és semmilyen hatalmasság, Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak, Sem magasság, sem mélység többé már, Soha semmi, semmi nem választhat el, Örökké tartó szerelmedtől, Istenem, Amit adtál a te egyetlen fiadban, A mi Urunk Jézus Krisztusban.”
